Nem véletlenül választottam első témaként, hogy mi az, amit biztosan ne tegyen egy pr-os, ha nem szeretné kiűzni a világból az újságírókat. Mivel én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy újságíróként is dolgozom, érdemes az alábbiakat megfogadni…
- Ne üldözzünk
Talán ez az első és legfontosabb szabály. Nincs is idegesítőbb, mint egy pr-os, aki üldöz. Az újságíró valószínűleg megkapta a meghívót, és reagálni is fog rá. Ha nem, akkor egy udvarias telefon, vagy email is megteszi. Nem óránként egy, hanem összesen egy. Aki csak azért jönne el valahová, ahová meghívták, mert kierőszakolták, az vagy semmilyen releváns tartalmat nem fog közölni róla, vagy olyat, amit jobb lett volna, ha inkább nem közöl. Választhatjuk a fizetett tartalmakat is minden további nélkül, és akkor egészen biztosan nem kell senkit sem üldözni.
- Ne legyünk lenézőek
Régi rossz beidegződés, korábban sajnos tényleg megalapozott volt, hogy az újságírók csak az ingyen kaja miatt mennek el bárhova is. Szerencsére, azóta már felnőtt egy újabb generáció – aminek többek között én is a tagja vagyok – akiket már nem érdekel a sajtos pogácsa és francia saláta. Hozzáállásuk nyitott, és persze örömmel veszik, ha jó az ellátás, azt viszont felejtsük el, hogy csak azért jönnek el, hogy ingyen egyenek. Nem. Azért jönnek el, hogy hírét vigyék az adott terméknek, szolgáltatásnak, eseménynek. Lehetőleg a jó hírét, ezért a jó pr-os érdeke, hogy az újságírók jól érezzék magukat, és mosolyogva távozzanak az adott eseményről.
- Ne spam-eljünk
Ne raboljuk az újságírók idejét felesleges emailekkel. Nem kell öt emlékeztetőt küldeni, bőven elég egy is. Hosszú, semmitmondó, álkedves leveleket sem kell küldeni. Legyünk lényegre törőek, gondoljunk arra, hogy egy nap hány meghívót, sajtóanyagot és egyéb levelet kap egy újságíró. Igyekezzünk olyan tartalmat előállítani, ami érdekes, releváns, és kiemelkedik a sok spam közül. Ezzel megkönnyítjük az ő munkájukat, a sajátunkról nem is beszélve.
- Ne legyünk lekezelőek
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy az újságírók nem értenek semmihez, csak irkálnak mindenféléről, ezért hajlamosak lekezelően beszélni velük. Persze, szélsőséges példákat az élet minden területén fel lehet hozni, ugyanakkor addig, amíg nem volt konkrét rossz tapasztalatunk, addig kötelességünk megadni a tiszteletet mindenkinek. Ne felejtsétek el, hogy ők azok, akiken keresztül az üzenetetek el fog jutni a megfelelő helyre, azaz a fogyasztókhoz.
- Érezzük, hogy hol a határ
Nagyon fontos és pozitív dolog, ha jó viszonyt ápolunk az újságírókkal. Ugyanakkor tudnunk, és éreznünk kell, hogy hol vannak a határok. Ez szín tiszta pszichológia. Tilos túl kedvesnek lenni, bratyizni, indiszkrét kérdéseket feltenni, kellemetlen helyzetbe hozni a másik ember. Az ilyesmiből sosem sül ki jó és magunkat is kellemetlen helyzetbe sodorhatjuk.
