Ahogy az előző posztomból is kiderült, egy kicsit beleszerettem Izlandba, mióta ott jártam… Most megmutatom Nektek, mik azok az ételek, amiket semmiképp ne hagyjatok ki, ha ott jártok. Halakban és tengeri herkentyűkben élen járnak, és vannak meghökkentő fogásaik is…
Szárított hal
Izlandon a mai napig a halászat az egyik legerősebb iparág, a XIX. században pedig ez volt a fő megélhetési forrás. A Westfjords (a sziget észak-nyugati csücske) régióban egymást érik a kis szabadtéri kalickák, ahol felaggatják a kifogott halakat – akár cápát is! – és a szabad levegőn a hidegben a szél kiszárítja őket. Naturális íze van és nagyon egészséges, a gyerekeik chips helyett is ezt eszik! A Sudureyri nevű kisvárosban érdemes végégjárni a Seafood trailt, ahol mindent elmesélnek a halászatról és kóstolókat is szerveznek!
Seafood leves
Gyakran fogysztanak levest a szigeten akár főétkezésként is, hatalmas adagokat szolgálnak fel, és frissen sült házi kenyeret adnak mellé. Kóstoltam gyömbéres és paradicsomos és homárral dúsított verziót is, a hidegben kifejezetten kivánja az ember ezeket a forró, sűrű már-már egytál ételnek számító leveseket. Náluk úgy szokás, ha kérsz egy levest és elfogyott az adagod, akkor bármikor kérheted, hogy töltsék újra. Nagyétkűeknek ez előny, nekem inkább önmérsékletre volt szükségem… Ez itt a képen Reykjavik egyik legjobb éttermében, a Matur ogg Drykkur-ban készült halleves, halibuttal, kagylóval, zöldalmával és mazsolával.
Tőkehal
A leggyakoribb halfajta, az egész országban mindenhol előfordul, szárított, sült, párolt vagy éppen nyers verzióban. Egészséges és finom, én kóstoltam levesben, grillezve, és izlandi ceviche formájában is, csak ajánlani tudom… Ez itt grillezett tőkehal spárgával, savanyított hagymával, kaporral és buggyantott tojással, a Vogur Counry Lodge séfjének fogása.
Puffin, azaz Lunda
Na hát ez egy elképesztően cuki vándormadár, szerintem kinézete alapján átmenet egy pingvin és egy tukán között. Évente mintegy 4 millió madár érkezik Izlandra, szegények nem sejtik, hogy néhányan nem élik túl a kirándulást. Itt ugyanis előszeretettel fogyasztják ezeket a madarakat. Bevallom megkóstoltam ( a Hotel Ísafjördur éttermében), mentségemre szóljon, hogy nem egy egész adagot kértem, csak belekóstoltam útitársaméba… Az íze leginkább a vadhúsra emlékeztet, húsának színe sötétvörös.
Bárány
Ha nem halat ajánlanak nekünk Izlandon, akkor bárányhúst fognak javasolni (kivéve persze a vegákat, nekik is vannak azért alternatívák bőven). Izlandon olyan finom fogásokat készítenek bárányból, hogy még én is elfelejtettem, hogy nem vagyok egy óriási bárány rajongó (A képen a Hotel Glymur bárány fogása látható). Majdnem félmillió példány él az izlandi felföldeken, könnyen tarthatóak és kiválóan alkalmazkodtak az itteni időjárási körülményekhez.
Skyr
A Skyr egy helyi tejtermék, állaga nehezebb, krémesebb, mint a magyar tejfölé. Egy igazi családi farmon, Erpsstadir-ban volt alkalmam megkóstolni, önmagában is finom, de fagylaltot, desszerteket is készítenek belőle, és éttermekben is gyakran használják alapanyagként. Ne hagyjátok ki!
Izlandi só
Reykjanes városkában a Saltwerk Factory-ban meg is mutatják a lepárló berendezéseket, elmagyarázzák, hogyan kerülnek az eljárás végén a szép kis tégelyekbe az emberi kéz által válogatott sókristályok. A sima verzió mellett létezik medvecukros, izlandi kakukkfűvirággal dúsított, lávás és füstölt verzió is.
Ha érdekel Izland, nézd meg az előző posztomat is!
